Száz éve, 1896. aug. 28-án született Csíkszentdomokoson Márton Áron püspök, erre az évfordulóra nagyszabású ünnepséget rendeztek aug. 28-án Csíkszentdomokoson. Székelyruhás fiatalok sorfala között több mint tízezren gyűltek össze a felállított szabadtéri oltárnál. Erdély minden vidékéről érkeztek az emlékezők, itt voltak a HTMH, a Magyarok Világszövetsége és számos magyarországi egyesület képviselői is. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszöntője után Bálint Lajos nyugalmazott érsek idézte fel nagy elődje munkásságát, Tempfli József püspök szentbeszédét Márton Áronnak szentelte. Szent ez a hely, amely Erdélynek, a magyarságnak, a világnak adta Márton Áront - mondotta. A szentmise után az összegyűlt sokaság a község központjába vonult, ahol felavatták Szervátiusz Tibor szoborkompozícióját, Márton Áron bronz mellszobrát, mögötte kereszt és sziklába vésett székely szimbólumok magasodnak. Idős Jánosi Antal, a háttér szobrásza a megszokott ábrázolástól eltérő, kissé rusztikus Krisztust vésett a keresztre. Ferencz Alajos polgármester szólt a művész, Szervátiusz Tibor Erdély-, székelység-, és tájszeretetéről. A szoboravatáson dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondott beszédet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
1996. szeptember 7.
II. János Pál pápa szept. 6-án érkezett Magyarországra, a repülőtéren Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözölte a másodszor idelátogató pápát. A pápa Pannonhalmára ment, ahol Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát fogadta. Másnap, szept. 7-én a pápa Győrben, az ipari parkban mintegy százötven ezer ember előtt tartott szabadtéri szentmisét és mondott beszédet. "Az elmúlt negyven évben főként a vértanúk és a hitvallók tettek tanúságot Krisztus világosságáról". "Imádkozzunk valamennyien a fogyó magyar nemzetért." A pápa beszédének több részét magyarul mondta el. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./ A pápa beszédének szövegét /néhány kihagyással/ közölte a csíkszeredai napilap. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./
1996. szeptember 30.
Székelyudvarhelyen a két millecentenáriumi kopjafát még a nyáron helyezték el a Budváron és az unitárius templom bejáratánál. Most Pál Árpád kecsetkisfaludi nyugdíjas tanító és fafaragó kopjafáját állították fel a református temetőben. Ezzel emlékeztek a székelyudvarhelyi műszaki középiskola 1945-1949 között végzett diákjai a honfoglalás évfordulójára. Ugyancsak millecentenáriumi emlékező a felújított, 1937-es évszámú zetelaki székelykapu, amelyet most a Jézus Szíve kápolnánál állítottak fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./
1996. szeptember 30.
Az unitárius egyház újból kiadta Balázs Ferencnek, a korán elhunyt mészkői unitárius lelkésznek 1936-ban megjelent kis könyvét, amely elbeszéli a Jézushoz fűződő bibliai történeteket Közérthető evangélium címmel. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./
1996. október 20.
Okt. 19-én Székelyudvarhely északi, Fenyéd felőli bejáratánál okt. 19-én székely kaput avattak /Tarcsafalvi László és Waum Péter hitoktató tanár munkája/. Az avatáson beszédet mondott Szász Jenő polgármester és Kovács Sándor főesperes. Ugyenezen napon a város déli bejáratánál, a Jézus Szíve kápolna szomszédságában is városkaput avattak, a háromnyelvű névtábla mellett három díszes kopjafát állítottak fel. A kopjafákat idős és ifjú Kisgyörgy Imre, valamint Bartha István fafaragók készítették. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./ Okt. 20-án Székelyudvarhelyen, a millecentenáriumi rendezvények keretében Markó Béla szövetségi elnök beszédet mondott a város másik bejáratánál, a Szejkénél felállított székely kapu és háromnyelvű helységtábla felavatásának ünnepségén. Markó Béla a magyarság ezerszáz éves helytállásáról beszélt. "Legyen ez a székely kapu megmaradásunk, akaratunk és megújulásunk jelképe" - mondta. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./ Ugyanaznap Markó Béla részt vett Szovátán az első és második világháborús hősi halottak emlékművének felavatásán. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 21., 891. sz./
1996. november 15.
A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Szabó Dezső Körének első előadásán dr. Dobai István jogbölcsész Krisztus erdélyi mandátuma címen az egyházak és a hitélet alakulását elemezte. A kommunista rendszer a maga szolgálatába állította a protestáns papságot, megbénította a templomon kívüli tevékenységet. A diktatúra bukásával a krisztusi misszió fontosabb lesz, de még nem születtek új formák az egyházszervezetben, ugyanis megmaradt a püspök főhatalma. /Sebestyén Zita: A nyáj fontos. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
1996. december 12.
Ifj. Wesselényi Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából háromnapos emlékezést tartottak Zilahon és Zsibón. Az egyik előadó, Benkő Samu művelődéstörténész Wesselényiről mint a nemzet ébresztőjéről emlékezett meg. A megemlékezést időszerűvé teszi, hogy "nemzedékünk is ébredezik hosszú évtizedek után", mondta. A többi előadók is méltatták Wesselényi jelentőségét. Lakó Éva zilahi muzeológus beszámolt arról, hogy Wesselényi régészeti gyűjteménye a második világháború alatt szétszóródott, ám az utolsó birtokos 3726 darabból álló "Wesselényi-Teleki gyűjtemény" néven jegyzett kollekciót adott át a helyi múzeumnak. Zsibó református templomán emléktáblát helyeztek el /Starmüller Géza alkotása/: "Zsibón született, itt várja Krisztusát - Wesselényi Miklós - 1796-1996 - a közértelmesség ébresztője". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
1996. december 24.
Tőkés László püspök karácsonyi üzenetében kifejtette: "A heródesi zsarnokság ateista istentelensége máig kísért krisztustalanságával." "Szétszóratásban élő, megjárt, sokféle szenvedő nemzetünk Karácsony közeledtén Krisztus hitében keresse a felemelkedést és boldogulást." /Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 24./
1997. május 25.
A Partiumi Közlöny újabb száma beszámol a Miskolcon működő Károli Gáspár Theológiai és Misszió Intézetről, amely egyházellenes szellemben képez misszionáriusokat, a Bihari Naplóban is hirdette "misszionáriusképzésre" toborzó felhívását. Ezt az intézetet a Westminster Biblical Misions működteti, titkára Robert Rapp. A Partiumi Közlöny idézeteket közölt az intézet körleveleiből. Az intézet a református egyházteles reformációját akarja elvégezni, igyekszik lejáratni a püspököket, így Csiha Kálmán kolozsvári püspökről körlevelükben az olvasható, hogy "rosszindulatú ember, aki szembeszegül Krisztus igazságával és lelkével, s ezért Isten ellensége, akivel maga Isten fog majd leszámolni", népét "szörnyűséges sötétségbe vezeti", Tőkés László püspökről az, hogy "tengernyi ökumenikus pénz vesz körül" és "soha nem tesz különbséget a protestáns szószék és a római oltár között". Mindkét püspök "együtt fekszik be az ökumenikus kurva ágyába" /sic!/ /1993. aug. 28-i körlevél/. Dr. Hegedűs Lóránd püspök "emlékeztet arra a főpapra, aki Jézusra mutatott, mondván: ennek az embernek meg kell halnia". A körlevelek elítélően írnak a református teológiai képzésről is. - A Partiumi Közlöny bemutatja a Hit Gyülekezete nevű szektát is, jelezve, hogy róluk tanulmányt írt Váczi Gábor /Magyar Szemle (Budapest), 1993. máj./, most pedig a Demokrata (Budapest) hetilap máj. 8-i számából átvették Varga Domokos György írását. /Partiumi Közlöny - A Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapja (Nagyvárad), máj. 25.., VII. évf. 6. sz.- /
1997. június 8.
Legalább húszezer hívő vett részt jún. 8-án Szatmárnémetiben a búcsún és körmeneten. A Kálvária templomban kezdődött ünnepségen Reizer Pál püspök meghívottjaként Gherghel Petru Iasi /Jászvásár/ római katolikus püspöke románul celebrálta a misét, Szkurk Dezső szinérváraljai plébános németül mondta a szentbeszédet. A búcsú főmiséjét a neoklasszicista templomban, a püspöki székesegyházban tartották, Reizer Pál püspök magyarul, Janusz Boloniek pápai nuncius olaszul szólt a sokadalomhoz. Ezután elindult a körmenet, végig a főtéren, énekelve a magyar katolikusok megtartó énekeit. A keresztalják között voltak Szatmárnémeti, Nagykároly, Máramarossziget, Nagybánya, Kaplony, Szinérváralja és sok más település hívei, eljöttek a nagybányai bányászok is, egyenruhában. /Jézus Szíve búcsú. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
1997. július 23.
A vallásügyi államtitkár hívta össze azt a megbeszélést, melyen megjelent a Romániában bejegyzett 15 egyháznak egy-egy képviselője, akik kifejthették véleményüket a vallásügyi törvénytervezettel kapcsolatban. Az 1993-ban kidolgozott tervezet szövegét újratárgyalták. Előzőleg a történelmi egyházak püspökei egyeztető tárgyaláson vettek részt, ahonnan egységes szövegtervezettel érkeztek a megbeszélésre. A törvénytervezet 78 paragrafusából 30-at tárgyaltak meg. Az ortodox egyház ragaszkodott ahhoz, hogy a hivatalos nevük nemzeti egyház legyen. A többi egyház képviselői tiltakoztak, azzal érveltek, hogy ezzel megszűnik az alkotmányos elv, hogy minden egyház egyenlő. Minden érvelés ellenére az ortodoxok ragaszkodtak javaslatukhoz. /Csomafáy Ferenc: Krisztus palástjának szaggatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
1997. október 2.
Bura László, a nyelvtudományok doktora ismert erdélyi nyelvész fiatalon részt vett a moldvai csángó nyelvjárás kutatásában, ennek eredmény e csak 1991-ben jelenhetett meg: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. Gyűjtésének eredménye a Szatmári népballadák /Kriterion, 1978/ és a Szatmári szólások és közmondások /1978/. Szakterülete a szakszókincs kutatása volt, így született meg A szatmári fafeldolgozó mesterségek szakszókincse, foglalkozott a névtannal is. Két évtizeden át írta nyelvművelő cikkeit a Szatmári Friss Újságban, a temesvári Szabad Szóban, az Ifjúmunkásban, ezekből válogatta az Élő Nyelvünk /1982/ anyagát. Művelődéstörténeti munkái: A szatmári református kollégium diákjai /1610-1852/, ezt már kéziratban betiltották a kommunista diktatúra idején, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki 1994-ben. Újabban egyháztörténeti munkák is kerültek ki a keze alól. Reizer Pál szatmári püspök felkérésére megírta A Szatmári Római Katolikus Püspökség című tanulmányt, majd a börtönben meghalt püspök életrajzát /Hűségesen, fáradhatatlanul. Scheffler János szatmári megyéspüspök életútja (Agape, Újvidék, 1991)/ és a Szatmári Irgalmas Nővérek rendje alapításának 150. évfordulója alkalmából a rend történetét /Krisztussal élve a világ felre fordulva. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 1842-1992 (Kolozsvár, 1992)/. Most készült el Pázmány katolikus kollégiuma és utódiskolái című újabb munkájának kézirata. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 2./
1997. október 18.
Okt. 15-én kezdődött el a Romániai Magyar Pax Romana keresztény értelmiségi mozgalom tanulmányi hétvégéje Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban. A négynapos találkozó címe: A Biblia és mi. A mozgalom hatodik tanácskozását tartotta, és három Illyefalván, valamint Jegenyén tartott összejövetel után már a másodikat Csíksomlyón. Jakab Gábor, a mozgalom lelkésze a nyelvben meghonosodott kifejezések sorával bizonyította, hogy a biblikus hangvétel és szóhasználat az idők során a hétköznapi életbe és szóhasználatba illeszkedett. A meghívott előadók - köztük Jakubinyi György érsek, Benyik György egyetemi tanár és mások - szóltak a történeti Jézus-kutatásról és a különböző ószövetségi értelmezésekről. A csoportos megbeszéléseken a papok és világiak együttműködésének szorosabbra fűzéséről volt szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18-19./
1997. december 9.
Dec. 9-re virradó éjszaka tovább éleződött a székelyudvarhelyi helyzet: meghiúsult a kísérlet a vitatott csereháti ingatlan körül kialakult helyzet tárgyalásos megoldására és Remus Opris, a kormány főtitkára csendőri és rendőri erőket vezényelt a városba. A csereháti épületet rendőri erők vették körül. A rendőrök biztosították az apácák zavartalan beköltözését, a bútorok, konyhafelszerelések behordását, a székelyudvarhelyieket viszont felszólították, hogy távozzanak. Opris bírálta a lakosság "provokáló" türelmetlenségét és pontatlannak nevezte a miniszterelnök utasítását. Mindez "egy nagyon jól kiagyalt forgatókönyv szerint terve szerint következett be, a kormányfőtitkár látogatásának leple alatt, mindvégig azt a látszatot keltve, hogy igazságos rendezés történik." - állapította meg a lap munkatársa. /Fülöp G. Dénes: Kompromisszumról szó sem lehet. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./ A Székelyudvarhelyen tartózkodó Remus Oprissal folytatott éjszakai telefon-megbeszélések mindazonáltal eredménytelenek maradtak. A helyszínről érkezett jelentés szerint a csereháti épület köré és a városba 50 rendőrt és 200 csendőrt vezényelt a kormány főtitkára. - A székelyudvarhelyi események és a körülöttük máris nagy hangerővel kibontakozó nacionalista hangulatkeltés a kisebbségi anyanyelvű oktatás esélyei szempontjából nyilvánvalóan negatívan befolyásolják a szenátusban dec. 9-én, kedden reggel folytatódott vitát a tanügyi törvényt módosító sürgősségi kormányrendeletről. Az e tekintetben legfontosabb előírásokról a nap során kerülhet sor a szavazásra. Az Antena 1 televízió éjszakai műsorában vendégszereplő Ciorbea miniszterelnököt élesen támadták az üggyel kapcsolatban az őt meginterjúvoló újságírók, akik percre friss információkkal szembesítették a kormányfőt, és a "magyar szélsőségeseket" tették felelőssé az események alakulásáért.A bukaresti Adevarul, amelynek egyedül volt helyszíni tudósítója dec. 8-án Székelyudvarhelyen, láthatólag jól előkészített, fényképekkel illusztrált elsőoldalas indulóanyagban számolt be dec. 9-i számában - a maga módján - a székelyudvarhelyi eseményekről. A lap fekete alapra fehér betűkkel nyomtatott négyhasábos főcíme: "Székelyudvarhely - az első város Erdélyben, amely már nem tartozik Romániához". Az ugyancsak fekete alapon sorakozó alcímek: "A magyar szélsőségesek megakadályozzák 10 görög katolikus apáca belépését az árvaházba a segélyadománnyal - A kormány főtitkárát, Remus Oprist megalázzák a helyi hatóságok - Eckstein (Kovács Péter) RMDSZ-szenátor támogatja az etnikai tisztogatásra bujtogatókat - A helyi rádió és televízió úgy közvetíti az eseményeket, mintha ostromállapot lenne, hiszterizálva a lakosságot". E felcímek alatt két fotó látható: az egyiken a görög katolikus nővérek (a képaláírás szerint) "kezükben Krisztussal remélik, hogy lecsendesíthetik a szélsőségesek dühét", a másikon Remus Opris égnek emelt tekintettel "a gondviseléshez fohászkodik". Val Valciu, a lap tudósítója így kezdi cikkét: "A kormány tegnap Székelyudvarhelyen meggyőződhetett arról, hogy elvesztette az ellenőrzést a Hargita megyei helyzet fölött". A szerző szerint Opris azért utazott a városba, mert a helyi vezetők különböző ürügyekkel kitértek a Victoria palotával való párbeszéd elől. A lap beszámolója szélsőséges politikusnak állítja be Szász Jenő polgármestert, az őt támogató tanácsosokat, akik rögtönzött ülést tartottak beszámolója szerint a vitatott árvaházi épületben, és úgy tünteti fel, mintha a jelenleg is peres eljárás tárgyát képező épülettel kapcsolatban a bíróság már döntött volna. Egyetértőleg ismerteti az épületből májusban a helyiek által egyszer már kivezetett apácák nyilatkozatát, hogy ezúttal semmiképpen sem hagyják el az épületet, vállalnak minden szenvedést /a májusvégi esetről annak idején ugyancsak az Adevarul számolt be elsőként, hasonló beállításban a román lapok közül/. A tudósító szerint a polgármester "a helyi tanács közös lemondásának lehetőségével zsarolta" a kormány főtitkárát, aki kijelentette: "Az apácák akciója nem kapcsolódik látogatásunkhoz. Ők az épület birtokosai és mi nem diktálhatjuk nekik, mit csináljanak". A Remus Oprist elkísérő jogászok szerint az apácák rendelkeznek csak tulajdonosi okmánnyal és amíg a bíróság másként nem dönt, az épületben kifejthetik az adományozási okmánynak megfelelő tevékenységüket. A polgármester és Eckstein Kovács Péter szenátor, a városháza ügyvédje viszont totálisan elutasította ezt a megközelítést - írta az Adevarul. /MTI/
1998. március 8.
Febr. 13-án rendezték meg Szatmárnémetiben a VIII. Ökumenikus Kórustalálkozót. Gutmann Mihály tanár, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke mondta a bevezetőt. A városban működő Kölcsey Kör, személy szerint Muzsnay Árpád buzgalmának köszönhetően évente megismétlődik ez a rangos rendezvény. Tizenhat kórus lépett fel, a Krisztus Király Kórus /Nagybánya/, a református dalárda /Bogdánd/, a Láncos templom vegyes kara /Szatmárnémeti/, a református dalárda /Koltó/, a Mons Medius vegyes kar /Felsőbánya/, Kis Szent Teréz templom kórusa /Szatmárnémeti/, a magyar baptista gyülekezet vegyes kara /Szatmárnémeti/, Sancta Trinitas vegyes kara /Nagybánya/, a református egyházközség vegyeskara /Nagybánya/, a Zárdatemplom vegyes kara, a Solemnis ortodox vegyes kar /Szatmárnémeti/, a Kalazanci Szent József templom vegyeskara /Nagykároly/, a Német Demokratikus Fórum vegyes kara /Szatmárnémeti/, a Hollósy Simon vegyes kórus /Máramarossziget/, a székesegyház kórusa /Szatmárnémeti/. /Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./
1998. április 8.
Böjte Csaba ferences pap, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke Déván gyermekotthont alapított, jelenleg 130 gyermeket nevelnek. Hihetetlen nyomorból érkeznek hozzájuk a gyermekek, egyik az állomáson koldult, a másik szülei alkoholisták. A gyermekotthonban "kivirulnak a kicsinyek, akiket Krisztus nevében befogadunk" - írja Böjte Csaba. Szegény az ország, nincs munkahely. További gyermekvárosokat kell létrehozni Csíkban, Háromszéken. Ehhez kér segítséget, megadva a dévai alapítvány címét. /Böjte Csaba: Gyermekvárost alapítunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
1998. április 19.
Idén virágvasárnap, ápr. 5-én immár harmadik alkalommal láthatta a közönség a Csíksomlyói passiót. A csíkszeredai Segítő Mária és Márton Áron Gimnázium diákjai a csíksomlyói fiatalokkal együtt mutatták be a misztériumjátékot. A körmenet Csobotfalváról, a Szent Péter templomból indult, majd a csíksomlyói kegytemplom előtti téren következtek a keresztút állomásai. A Csíksomlyói passiónak közel 200 éves története van. Első ízben 1721-ben mutatták be Csíksomlyón. Az előadást az 1774-es betiltásáig évente megismételték. Felújítására csak 170 év múlva, 1946-ban került sor. Ezután újra 50 évek kellett eltelnie, hogy felelevenedjen az előadás: 1991 és 1995 között Gergely István plébános vezetésével a csobotfalviak emlékeztek Jézus jeruzsálemi bevonulására. Ezt egészítették ki 1996-ban a lelkes fiatalok. /Csúcs Mária: Passió az idén is. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./
1998. május 27.
Tőkés László püspök részvételével Nagyváradon sajtótájékoztatón foglalkoztak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Krisztusért és Egyházáért Szövetség /CE/ közötti konfliktussal. Tőkés püspök elmondta, hogy annak idején hozzájárultak a CE önálló jogi személyként való bejegyzéséhez, később azonban a CE elkezdte az egyház befeketítését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
1998. július 22.
Csángó imakönyv jelent meg, benne kétszáz régies ima, ráolvasás, kántálás olvasható gyimesi és moldvai magyarok népköltészeti-vallásos hagyományaiból merítő Krisztusz háza aranyosz... című, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola kiadásában megjelent kötetben. Harangozó Imre újkígyósi népköltészeti gyűjtő fedezte fel őket erdélyi, moldvai útjain. Az ezer példányban közreadott imakönyv végén szép fényképösszeállítást közöl a pusztuló moldvai magyarság megmaradt népi képtárából. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1998. október 25.
A magyar egyházmegyék közül a szatmárit darabolta fel a legjobban a trianoni döntés, a püspökség négyfelé szakadt: az anyaországon kívül Szlovákiához, Ukrajnához, Romániához kerültek plébániái. Reizer Pál szatmári püspök fontosnak tartja a hívekkel való kapcsolattartást. Ezt segíti vértanú elődjéről elnevezett Scheffler János Lelkipásztori Központ Laikus Irodája, amely nemrég egyházmegyei felmérésbe kezdett. Munkatársaik valamennyi egyházközséget és szervezetet felkeresik. Az egyházmegyében lelkigyakorlatos ház is működik. Másfél éve internátus indult a püspökség székhelyén. Az egyházmegye könyveket jelentet meg, saját kalendáriumuk van. /Czoborczy Bence: Papi arcélek. "Krisztus szeretete sürget minket" Reizer Pál szatmári megyéspüspök. = Keresztény Élet (Budapest), okt. 25. - VI. évf. 43. sz./
1998. október 28.
Bukarestben okt. 15-17-én tartották meg a romániai keresztény egyházak konferenciáját, melynek témája volt: A keresztények a világ felé fordulnak, melyért Krisztus meghalt. A kezdeményező a World Vision nemzetközi keresztény-humanitárius szervezet volt, melynek munkatársai anyagi segélyt juttattak már az 1977-es romániai földrengést követően is, majd az 1989-es változások után rendszeresen megjelentek, hogy segítsenek. Talán az első olyan ökumenikus konferencia volt, számolt be Z. Albu Zoltán bukaresti református lelkipásztor, amelyre a kisebb és nagyobb egyházak is elküldték képviselőiket. Magyar és német protestáns egyházak is népes delegációval érkeztek. Megdöbbenéssel értesültek a megjelentek arról, hogy az országban 98 000 gyermeknek nincs lakása, a csatornarendszerekbe húzódnak a fagy elől. /Z. Albu Zoltán: A keresztyén egyházak mindegyike ígéretet tett, a nyomorúságba jutott gyermekek megsegítésére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
1998. november 14.
Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke írásában Balogh Béla lelkipásztor vádaskodó megállapításaival kapcsolatban leszögezte: "Október 31-én, a Farkas utcai templomban, Luther Márton reformátorra való utalással közzétett böjti felhívásával kapcsolatban két dolgot állapíthatunk meg: Balogh Béla személye úgy viszonylik a Luther Mártonéhoz, mint az Antikrisztusé a Krisztuséhoz. Nevezett lelkipásztor egyházkerületünk és püspöke vonatkozásában hirdetett "böjtje" sokkal inkább nevezhető fekete mágiának, vagy legalábbis református szektás elhajlásra vall. Balogh tiszteletes heroista, "újreformátori" kirobbanásának hitelét már indulásból nagymértékben megkérdőjelezi az a körülmény, hogy történetesen annak a Balogh Barnabás királyhágómelléki lelkipásztornak a testvérbátyja, aki a Tőkés László elleni királyhágómelléki buktatási kísérletnek egyik szellemi vezetője, s aki testvérével egy időben, Nagyváradon szintén "böjtöt" kezdeményezett. Máskülönben Balogh Béla kezdettől fogva kiveszi részét abból az eszközökben nem válogató, ellenséges CE-szövetségi hadjáratból, melynek szintén feltett szándéka tisztségemből való eltávolításom." Tőkés László a továbbiakban megállapította: "Rendkívül furcsa, hogy egyházkerületünket és annak püspökét az a Balogh Béla támadja a leghevesebben, aki az Erdélyi Egyházkerület püspöki templomának a parókus lelkésze. Megjegyzésre méltó, hogy kolozsvári testvér egyházkerületünk mind ez ideig nem foglalt állást ebben az egész egyházunk egységét, a két egyházkerület jó viszonyát romboló ügyben." "Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály" - tartja a Példabeszédek könyve (26, 20). Jelen esetben a kérdés csak az: Honnan a "fa", mellyel Balogh Béla a viszály tüzét táplálja? Kik állnak a háta mögött? Vannak-e megbízói, akik magyarral veretik a magyart, s belső viszály gerjesztésével kívánnak egyházunkban meghasonlást támasztani, és velünk leszámolni?" - írja Tőkés László. Balogh Barnabás, Csernák Béla, Borzási Gyula és Kállay László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elöljáróinak Alternatív tájékoztatás című írásával kapcsolatban, Tőkés László leszögezte: "Akárhogy is nézem, mégha a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket is figyelembe veszem, főmunkatársaim ellenségességbe átcsapó bizalmatlanságára nem szolgáltam rá. Még kevésbé befeketítő iratukba foglalt vádjaikra, minősítéseikre és rágalmaikra. Közös fellépésükre egyházi helyzetünkön belül és egymáshoz fűződő viszonyainkban nem találok elégséges és racionális magyarázatot. Magatartásuk motivációjának forrását nem találom, és mibenlétét nem értem, hátterét éppen azért tisztátalannak és talányosnak tartom." Tőkés László püspök a továbbiakban az írás szövegét elemezve - felsorolva a személyét ért vádakat - megállapította: "a gyalázkodó iratot" "igaztalan kifejezések" minősítik. "A vádak ellenőrizhetetlen és bizonyítatlan halmozása, a féktelen indulatossággal áradó mondatok kilátástalanná teszik a védekezést - folytatja. - Azzal a tipikus, az igazságszolgáltatás számára is elfogadhatatlan módszerrel találjuk szemben magunkat, amikor is nem a vádoló bizonyítja állításainak igazát, hanem a vádlottat kényszerítik arra, hogy ártatlanságát igazolja." "Az Alternatív Tájékoztatás egyetlen bizonyítékkal sem támasztja alá durván becsületsértő vádaskodását. Az indulatoktól elhomályosult látású elvtelen támadóknak szinte valamennyi állítása éppen ilyen alaptalan" "Az aláírók elégedetlensége tulajdonképpen amiatt van, hogy jól kitervelt előzetes számításaik a tisztújítás alkalmával nem jöttek be. Egyszerűen nem tudnak belenyugodni az általuk elért - számukra vereséggel felérő - választási eredményekbe." "A sort folytathatnám. Sőt, minden okom megvolna arra, hogy én hozzam nyilvánosságra a megromlott munkatársi bizalom egyházkerületi műhelytitkait, hogy megalapozott viszontvádjaimat a közvélemény elé tárjam. Nem teszem. Nem akarok megsemmisítő indulatú és igaztalanul vádaskodó egykori munkatársaim szintjére leszállni. Nem akarom a világ előtt ?feljelenteni? őket, amiképpen ők tették velem. Nem vagdalkozni, hanem gondolkozni kell" - fejezte be írását Tőkés László. /Tőkés László: Válasz a vádaskodásokra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
1999. május 12.
Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök elmondta, hogy a pápa Bukaresten személyesen nyújtott át neki egy levelet, amelyben az egyházfő többek között azt írta: "Jóllehet a körülmények nem engedik meg, hogy eme egyházmegye nagyérdemű közösségét is meglátogassam, szeretném biztosítani Önt arról, hogy gondolataimmal és szívemmel az Ön lelkipásztori gondjaira bízott híveket mind átölelem Krisztusban, és remélem, hogy a legközelebbi alkalommal Nagyváradra is elmehetek." Tempfli József annak idején felvetette, hogy Nagyváradon interetnikus és felekezetközi pápai találkozót lehetne rendezni, mert a városban négy püspök van, két román és két magyar, illetve élnek itt más nemzetiségű hívek is. A püspök hozzátette: "ha a pápa erdélyi útja megvalósulna, három mártír püspökünk - Bogdánffy Szilárd, a szatmári Scheffer János és a görög katolikus Romzsa Teodor nagyváradi boldoggá avatására is sor kerülhetne." /Tempfli püspök a pápalátogatásról: Legközelebb Nagyváradra is? = Bihari Napló (Nagyvárad), 1999. május 12./
1999. május 18.
II. János Pál a következő levéllel fordult Jakubinyi György gyulafehérvári érsekhez: "Romániába látogatásom alkalmával szeretném külön köszönteni Önt és főegyházmegyéje minden hívét. Jóllehet a körülmények nem engedik meg, hogy meglátogassam ezt a nagyérdemű főegyházmegyei közösséget, szeretném biztosítani Önt, hogy gondolatban és szívemmel az Ön lelkipásztori gondjaira bízott hívek mellett állok, mindenkit megölelek Krisztusban, a mi Urunkban és remélem, hogy egy más alkalommal elmehetek Erdélybe. Miközben kifejezem nagyrabecsülésemet főegyházmegyéje katolikusai által a kommunista rendszer nehéz évei alatt adott bátor és ragyogó tanúságtétele iránt, amikor hűek maradtak, biztosítok mindenkit arról, hogy imáimban megemlékezem róluk, és mindnyájuknak áldásomat adom." /II. János Pál: Tiszteletreméltó testvéremnek, Jakubinyi György Miklós gyulafehérvári érseknek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./
1999. június 7.
Marosvásárhelyen jún. 6-án a Vártemplomban vehették át a városban működő Református Kántortanító-képző Intézet oklevelét mindazok, akik 1994 és 1998 között kántori képesítést szereztek. 220-an végeztek az intézetben, közülük 150-en szereztek oklevelet, az idei tanévben 27 növendékből 23-an vizsgáztak sikerrel. Dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. "Hitünkből, zsoltárainkból építsétek a református Erdély templomát, népünknek lelki templomot, tiszta szívű, összetartó, szeretetet árasztó, Jézus Krisztushoz közel álló magyarságot." - mondta beszédében. /Járay Fekete Katalin: "Hitünkből, zsoltárainkból lelki templomot" = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./
1999. június 15.
Fényszilánk a címe Székelykeresztúr református egyházközsége havonta megjelenő gyülekezeti lapjának, a felelős szerkesztő, Antal Zoltán esperes. Sok helyi egyházi lap létezik, mindegyik a kisebb vagy nagyobb közösségek gondjainak, gondolatainak nyújt fórumot. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: Csíksomlyón a katolikus fiatalok a Kistestvér hasábjain olvashatnak az őket érintő egyházi dolgokról, a homoródalmási unitáriusok Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Fészekrakó címen adja ki lapjukat. A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenet cím alatt jelentetett meg hírlevelet. A marosvásárhelyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek is van lapja, a Tükör. És van a bánsági katolikusoknak is egy érdekes, háromnyelvű folyóirata, a Vita Catholica Banatus. A Krisztus Világossága című, havonta megjelenő folyóirat 1998 februárja óta jelenik meg, mind tartalmában, mind kivitelezésében egyházmegyei érdeklődést és elismertséget vívott ki magának. /Fényszilánk és társai. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./
1999. július 8.
Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Toró Tibor fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese és Nagy András grafikusművész az alábbi, a sajtónak is átadott nyílt levelet juttatott el dr. Hámori Józsefnek, a Magyar Kulturális Örökség miniszterének. Tisztelt Miniszter Úr! Makovecz Imre tiltakozó írásából (Magyar Demokrata) értesültünk arról, hogy megkérdőjeleződött a székely-magyar rovásírás szerepeltetése a magyar kultúrát a középpontba állító, 1999-ben esedékes Frankfurti Könyvvásáron. E hírrel kapcsolatban tiltakozásunkat fejezzük ki. Értékítéletünk szerint, a székely-magyar rovásírás a magyar nemzeti kulturális örökség kincse, amelyhez semmiféle negatív képzet nem társítható. Azok a népek, amelyek saját ősi írásjelekkel rendelkeznek, büszkén ápolják Krisztus születése után 2000 évvel is ezt a szellemi örökséget. Hivatkozhatunk a japán, kínai, bolgár-ciril, vagy akár a héber, arab, örmény írásrendszerre. Éppen ezért nem fogadjuk el a székely-magyar rovásírás semmiféle körülmények között történő háttérbe szorítását, illetve megtagadását. Annál inkább ki kell használni minden adódó alkalmat kultúránk e becses értéke fölmutatására. Rendkívüli alkalom kínálkozik a székely-magyar rovásírás világméretű ismertetésére azon a könyvvásáron, amely Frankfurtban a magyar írásbeliségre hívja fel a nagyvilág figyelmét. Budapest, 1999. július 1. /A nemzeti kulturális örökség védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
1999. július 17.
Tizenöt magyarországi és erdélyi fiatal vesz részt Élesden az idén harmadik alkalommal megrendezett Műhely a határon elnevezésű alkotótáborban. Négy hétig festenek, rajzolnak, faragnak a régi katolikus iskola épületében berendezett műtermekben. A budapesti Képzőművészeti Főiskola utolsó éves növendékei szerint ez ideális hely az alkotáshoz. Az udvaron nagy sziklatömbbel birkózik egy lány. Már második éve faragja a Mária karjaiban fekvő halott Krisztust. Ha kész lesz, a szobrot az élesdi katolikus templom udvarán helyezik el, a táborban készült festményekből pedig augusztus első napjaiban kiállítás nyílik. /Magyar művészek Élesden. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 17./
1999. augusztus 16.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségi Konferenciája aug. 14-én zárult. A szavalatok, helytörténeti előadások után Gede Ildikó, a szövetség elnöke, ismertette elképzelését: 2000 végére egy olyan terítőt készítsenek, amelynek kockáit a különböző nőszövetségek hímeznék ki, ezzel is jelképezve: "Különbözőek vagyunk, de az alap egy, a mi Urunk Jézus Krisztus." A kétnapi perselypénzt a beregszászi nőszövetség képviselőinek adták át. /Tököli Magdolna: "Különbözőek vagyunk, de az alap egy?" = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 16./
1999. szeptember 8.
Életem a rácsok és fények világa volt - írta a 70 éves Csiha Kálmán püspök Fény a rácsokon című könyvének bevezetőjében. A püspök a Romániai Magyar Szóban életútjáról beszélt. Gyermekkorában a tanyáról bejártak vasárnapi istentiszteletre Érmihályfalvára, ahol Sas Kálmán tiszteletest hallgatták, akit a diktatúra idején kivégeztek. Csiha Kálmán Debrecenben kezdte a gimnáziumot, majd Nagyváradon érettségizett, közben szüleit kényszerlakhelyre vitték. 1949 márciusában egy éjjelen az egész országban összeszedték és kényszerlakhelyre hurcolták a földbirtokosokat. Ez a romániai földbirtokosság számára 14 éves meghurcoltatás és szenvedés kezdetét jelentette. Csiha szüleit Csíkszeredába hurcolták kényszerlakhelyre. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen, és nem volt szabad elhagyniuk a várost. Csiha Kálmán azért maradt ki ebből, mert azon az éjszakán nem volt otthon. Csiha elvégezte a teológiát. A püspök mindegyik gyülekezetére, amelyben szolgált, sok szeretettel emlékszik vissza. Csiha Kálmánt alaptalan vádak miatt, koncepciós perben, tíz év börtönre ítélték. A börtönben verseket kezdett írni és ott írta meg a doktori disszertációját is - gondolatban, hiszen nem volt szabad írni, sőt papírt vagy írószert sem birtokolni. A börtönben része volt az éhezésben, a betegségben, a hideg elviselésében, a megaláztatásokban, a kényszermunkában. A börtönben a hit segítette, Isten szava: ne félj, mert én veled vagyok, s megsegítlek téged. Hat és fél év után az általános amnesztiával szabadult. - 1989 karácsonyán - úgy tűnt - a rácsok végleg lehullanak, de nem így történt, jött 1990 márciusa: véres események Marosvásárhelyen. 1990. június 29-én következett dr. Csiha Kálmánt püspöki beiktatása. Az azóta eltelt évek is csak harcot jelentettek. 1989 óta tíz év telt el, de az egyházi javak még mindig a hatalom kezében vannak, az 500 felekezeti iskola ma sem működhet, nincs önálló magyar egyetem. Ez a szélmalomharc mérhetetlen sok energiát emésztett fel. - Az elmúlt kilenc év alatt megoldódott a lelkészhiány, református kollégiumok indultak be, templomok, szeretetintézmények, gyülekezeti otthonok épültek. - A vásárhelyi események után újabb kivándorlási hullám indult. A hajó ura azonban mégis Jézus Krisztus, vallja a püspök. Súlyos probléma a kivándorlás és a természetes szaporulat hiánya. Minden évben háromezerrel többet temetnek, mint amennyit keresztelnek, s ez az elmúlt kilenc-tíz évben már 26 ezer lelket jelent. Az utóbbi két évben lassan ugyan, de emelkedni kezdett a születések száma. A püspök a feladatot így összegezte: összeszedni a maradékot. A püspök tevékeny, sok előadást tart, ott van a templomszenteléseken, prédikációs kötetet adott ki, az 1995-ben Budapesten magalakult Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának (MRETZS) lelkészi elnöke és egyben liturgiai bizottsági elnök. A püspök a jövőt a lelki megtisztulásban látja. /Somogyi Botond: Össze kell szedni a maradékot. Beszélgetés a 70 éves Csiha Kálmánnal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
